Aaron a sátor közepén ült, Mia, James és Lysander feszülten figyelték a magabiztos vigyort, amivel őket bámulta. Volt nála valami, amire szükségük volt, és úgy tűnt ezt a helyzeti előnyt alaposan ki akarta használni.
– Lennél szíves végre beszélni? – James kezdett ideges lenni, mivel percek óta tartott ez a macska egér játék. Mia egy pillanatra elszakította a pillantását Aaronról, és Jamesre nézett. Ha volt valami, amit az unokabátyja mindennél jobban utált, az az volt, ha valaki felsőbbrendűen viselkedett vele szemben, arcán most is a düh keveredett a gyűlölettel, világosan le lehetett róla olvasni, mennyire nincs ínyére a helyzet. Ezzel szemben Lysander maga volt a faragott márványszobor, még a szeme se rezdült, ahogy Aaront bámulta, és Miát ettől rossz érzés fogta el. Általában már megszokta, hogy nem lát bele Lysander érzéseibe, ezért nem is értette miért aggasztja ennyire, a mostani némasága, de mintha az ezüst szemek most különösen messziről szemlélték volna a világot.
– Már megmondtam, hogy csak akkor, ha megesküsztök, hogy védelmet kapok a Csoporttól!
– Megteszünk mindent, amit tudunk! – Mia visszafordult Aaron felé, belenézett azokba a nyugtalanító szemekbe, amik hol feketének, hol sötétkéknek tűntek.
– Nekem az nem elég! Biztosítékot akarok, hogy nem dobtok ki, miután elmondtam, amit tudok! – Aaron kezei még mindig össze voltak kötve a háta mögött, és a lábait is erős kötelek tartották mozdulatlanul, Miának még is az a benyomása támadt, hogy bármikor felugorhatna, minden egyes apró rezdülése, fejbiccentése dinamikus és erőteljes volt, mint egy ketrecbe zárt vadállaté.
– Akkor mit akarsz? – Mia észre se vette, de minden mondattal egy kicsit közelebb araszolt Aaronhöz.
– Ígérjétek meg, hogy megvédtek, és hogy eljuttatok a központotokba!
– Miért gondolod azt, hogy egy ígéretet mindenképp betartanánk? – Lysander váratlanul szólalt meg, mindenki meglepetten fordult felé. – Hazudhatunk is!
– Nem mondd ellent az valami szabályotoknak? – Aaron egy pillanatig még néma párbajt vívott Jamesszel, de végül meggörnyedt és nagyot sóhajtott. –Rendben, ezek szerint be kell érnem azzal, amit a hölgy mondott!
– Mia a nevem! – Mia a szája elé kapta a kezét, szégyellte, hogy ilyen hirtelen elárulta a nevét, de már nem tudta visszaszívni. Míg Aaron rámosolygott, James egy dühös pillantást küldött felé.
– Most már tényleg beszélj! – James elfordult Miától, aki a sátorpadlót kezdte piszkálni. – A mi türelmünk se végtelen!
– Ti nem mutatkoztok be? Azt mondtad nem szólíthatom őt 421–nek!
– Majd, ha hihető lesz, amit mesélsz!
– Hát jó! – Aaron még egyszer megpróbálkozott azzal, hogy valami kényelmes testhelyzetet találjon, de a kötél mind jobban belemart a bőrébe, vörös nyomot hagyva, így feladta a mocorgást. – Ott kezdeném, hogy ezt a sebet attól a fehér hajú sráctól kaptam, akit nem szólíthatok sehogy, és szerintem ő is emlékszik rá.
Lysander oldalra fordult, nem nézett senkire rá, csak lassan bólintott.
– Még csak nyolc éves voltam, ő meg talán hat, akkor szedtek össze az egyik nyomornegyed árvaházából, vagy harminc másik sráccal együtt.
– Nekem pedig akkor volt a második nagy génmódosításom. – Mint mindig, ha a műtétek kerültek szóba Lysander keze elindult a tarkója felé, de a mozdulat félúton megakadt. – Az izmaimat alakították át.
– Betereltek minket egy terembe, és azt mondták, próbáljuk meg a földre lökni őt! – Aaron úgy vigyorgott, mint a hiénák, a rajzfilmekben, amiket Mia imádott kiskorában. – Sokan voltunk ellene, nagyobbak is voltunk, ő mégis sorra ütött ki mindenkit. Nem akartam hinni a szememnek, akkor még nem tudtam semmit genetikáról, és sebészetről. Egy taknyost láttam, aki földhöz csapja a nagyokat!
– Miért kell ezt elmondanod? – Lysander hangjából kihallatszott, hogy legszívesebben elnémítaná Aaront.
– Mert azt akarom, hogy tudjátok, nem te voltál ott az egyetlen, aki szenvedett! Azok a vadbarmok – Aaron elhallgatott egy pillanatra, vett egy mély levegőt, hogy nyugodtabban tudja folytatni –, képesek voltak az utolsó pár talpon maradtnak kést adni…
Mia elkerekedett szemekkel bámulta a sebhelyet, ami most mintha hivalkodón kitüremkedett volna Aaaron szomorú arcáról.
– Kegyetlenség volt. Esélyetek sem lehetett vele szemben! – keze önkéntelenül indult el, és simította végig a fiú vállát. Aaron elhúzódott az érintéstől, de a tekintete inkább csak hideg volt, mint haragos, ahogy a lányra nézett.
– Nem számít már. Az a lényeg, hogy az Intézet mindenkit kínoz, aki a falai között él. Ott voltam, amikor az első csapatotok megérkezett, én is szolgálatban voltam, de nem tudtam teljes szívvel koncentrálni. Sok éve érlelődött bennem a gondolat, aztán amikor megtudtam, hogy miért jöttek, hogy van még egy olyan kísérlet, mint ő… Egyszerűen nem tudtam tovább maradni.
– Ez mind szép és jó, de eddig semmi olyat nem tudtunk meg, ami hasznos lehetne a számunkra! – James még mindig hideg és távolságtartó volt a fiúval szemben, beszéde nem is hasonlított arra, amit a társai megszoktak tőle.
– Igaza van, Főnök úr! – Aaron hangjába egy pillanat alatt visszaszökött a gúny, ahogy Jamesre nézett. – Szóval valami olyan, ami hasznos? Mit szólnál egy térképhez?
– Nincs szükségünk rá. Emlékszem az helyre! – Lysander gyorsan vágott közbe, mintha azt is meg akarta volna akadályozni, hogy James egyáltalán fontolóra vegye a dolgot.
– Az új kísérletet olyan gondosan titkolták, hogy én is csak nemrég szereztem róla tudomást. Nem fogjátok megtalálni, ráadásul azóta a biztonsági készültség is több mint a duplájára emelkedett!
– Erre számítottunk – James elgondolkodva vakarta meg a tarkóját. – És a te térképed mennyire pontos? A te memóriádat is tökéletesítették?
– Nem. De a fontos dolgokat megjegyzem. Az Intézetben csak így lehet életben maradni.
– Rendben. A nevem James! Ő viszont – Lysander felé intett a kezével –. majd eldönti, hogy be akar–e mutatkozni neked vagy sem! Mia, oldozd el a kezét, de figyelj rá!
James az egyik táskából előhúzott egy táblagépet, ami George és Dennis közös fejlesztése volt, küldetésekhez szükséges adatokat tudták rajta biztonságosan tárolni, és a hozzá tartozó ceruzával együtt Aaron elé tettek, aki időközben megszabadult a csuklóit fogva tartó kötéltől.
– Rajzold le, amit tudsz! Mia te maradj mellette és figyelj rá! – James vetett rájuk még egy szigorú pillantást, aztán gyengéden megérintette Lysander vállát és fejével az sátorajtó felé intett.
Odakint elállt a hóesés, de az éjszaka hideg volt, leheletük meglátszott a holdfényben. James vastag kabátját egy sállal is megtoldotta, és csak a szemét forgatta, amikor Lysander a szokásos kék dzsekijében lépett mellé.
A hó ropogott a bakancsok alatt, ahogy pár lépést eltávolodtak a sátortól, de ezen kívül semmilyen nesz nem hallatszott az erdőből.
– Nem lesz gond, hogy csak Mia figyel rá? – Lysander mintha aggódott volna, ahogy visszafelé pillantott.
– Nem. Mia meg tudja oldani, ráadásul a lába még mindig össze van kötve! – James megállt, amikor már úgy vélte elég távol vannak, kezeit fázósan megdörzsölte, az ujjainak ennyi idő is elég volt, hogy teljesen átfagyjanak. –Ráadásul te hallod miről beszélnek, igaz?
– Igen hallom – Lysandernek egyértelműen nem tetszett az ötlet, hogy kihallgassák Miát és Aaront, de azért engedelmesen fülelni kezdett. – Egyelőre csendben vannak.
– Azért figyelj csak tovább! De közben szeretném, ha engem is meghallgatnál! Nem tudom, mennyivel leszünk előrébb, ha megkapjuk a térképet, ráadásul most már mindenképp meg kell várnunk amíg anyáék ideérnek, biztos, hogy nem lesz egyszerű bejutnunk az Intézetbe.
– Eddig se számítottunk másra, James! – Lysander szemrehányó hangján James egy pillanatra megütközött, de sikerült folytatnia, amit elkezdett.
– Csak azt akarom kihozni ebből, hogy nem akarom, hogy mártír akciókba kezdj majd ott, rendben? Rossz előérzetem van, téged pedig már eléggé ismerlek ahhoz, hogy tudjam, bárkiért képes lennél feláldozni magad!
– Nem báriért… – Lysander fülelni kezdett a sátor felé. – Aaron beszélni kezdett.
– Mit mondd? – James is felélénkült, szinte el is felejtette az előző beszélgetésüket.
– A Csoportról kérdez, de Mia nem akar semmit elárulni… – Lysander arca megrándult egy pillanatra. – Valahogy rájött, hogy Mia nem lehetne itt és most ezzel próbálja felbosszantani… Mia meglepően higgadt.
– Higgad és Mia? – James szemöldöke a homlokára szaladt a csodálkozástól. – Bárcsak én is hallanám!
Lysander hallgatott pár percig, mozdulatlanul koncentrált a sátorban zajló beszélgetésre. James idegesen toporgott mellette, legszívesebben azonnal visszarohant volna a sátorba, de Lysander egyre furcsább arckifejezése nem engedte neki.
– A fegyverekről van szó. Úgy tűnik Aaron épp olyan fanatikus mit Mia.
– Mégis csak egyetlen egy pisztoly volt nála, amikor megszökött? – Jamesnek nem tetszettek a hallottak, de azért türelmet erőltetett magára. Lysander köhintett egyet, ami kísértetiesen hasonlított egy elfojtott nevetésre.
– Miának ugyan ez volt az első kérdése. Nem vagy ti rokonok?
– Nem most kéne viccelődnöd, ha máskor sem szoktál! Mit válaszolt rá Aaron?
– Arra fogta, hogy annyira hirtelen menekült el, hogy semmi ilyesmire nem volt ideje. De már csak lőszerekről, kaliberekről és lőtávolságokról van szó, szóval szerintem vissza is mehetünk. Nem tudom mit vártál attól, hogy kihallgattuk őket?
– Van bennük valami furcsán hasonló. Arra gondoltam Mia talán ki tud szedni belőle valamit.
– Hát, a kedvenc fegyverét mindenképp! – Lysander Jamest hátrahagyva elindult visszafelé.
A sátorba lépve a két fiú azt látta, hogy Mia és Aaron egymás mellett ülnek, Mia válla szinte hozzáér Aaronéhez, és a digitális kijelző fölé hajolnak, de azonnal távolabb húzódtak egymástól, amikor észrevették, hogy társaságuk akadt.
– Mit mutattál neki, Mia? – James szigorúan mérte végig őket.
– Csak az egyik fegyvercég legújabb modelljét. Semmi olyat, amit nem kellett volna. Ha pedig úgy is csatlakozik hozzánk ennyi igazán nem nagy baj!
– Egyelőre még nem tagja a Csoportnak, szóval kérlek, viselkedj is ehhez mérten! És te is fog vissza magad! – James kérdezés nélkül ismételten összekötötte Aaron kezeit.
– Ugyan már, erre igazán nincs szükség, jó fiú leszek!
– Azt bizonyítani is kell nem csak mondani!
– De hát a térkép! – Mia behívta a rajzot, és James orra alá dugta. – Nézd milyen részletes!
– De az nem jelenti azt, hogy valós! – James, Lysanderrel az oldalán tanulmányozni kezdte a térképet. – Majd, ha helyesek lesznek az infók, már nem kell megkötözni.
– Esküszöm, hogy helyesek! – Aaron még egy mosollyal is megpróbálkozott, de James még csak egy pillantásra sem méltatta, hátat fordított neki, és magára húzta az egyik hálózsákot.
– Holnap érkezik egy másik csapatunk, velük elmehetsz a Csoportba. Ha a küldetés alatt tudjuk használni a rajzodat, akkor bizonyíthatsz majd, mint tag is.
– Köszönöm a megtiszteltetést! – Aaron odébb fújt egy tincset, ami belelógott az arcába. – Legalább arról lehet szó, hogy nem a hátam mögött kötitek össze a kezem? Igazán díjaznám, ha nem ülve kéne aludnom!
Mia meg sem várta, hogy James válaszoljon, eloldotta a csomót Aaron csuklóján, és aztán újra megkötözte, ezúttal a fiú előtt.
– Köszönöm, Mia! – Aaron hangja most először kifejezetten kedvesen csengett, Mia egy pillanatra zavarba is jött tőle. Hátrébb húzódott, és ő is magára rántott egy hálózsákot.
– Nincs mit! – vetett egy pillantást Jamesre. – Általában ő sem ilyen ám!
– Mia legalább ne csinálj úgy, mint ha nem lennék itt! – James mérges volt, de azt senki nem tudta biztosan, hogy Aaronra, a helyzetre vagy valami egészen másra haragszik.
– Holnap mikor érkezik a hátvédetek? – volt valami Aaron fürkésző tekintetében, ami nyugtalanságot keltett Lysanderben, ezért gyorsan kitért a válasz elől, megelőzve a többieket.
– A te szempontodból egyáltalán nem érdekes! Neked mindegy, hogy reggel vagy este visznek el!
– Csak szeretem tudni mi vár rám!
– Ez egy olyan luxus, amit kevesen engedhetnek meg maguknak! – Lysander ülve valamivel alacsonyabb volt, mint Aaron, de ahogy beszélt tiszteletet parancsolóvá tette. – A helyedben most pedig csendben maradnék, és megpróbálnék aludni, mert holnap biztos, hogy nem egyszer ki leszel faggatva
– Köszönöm a tanácsot… – Aaron várakozott, hogy megtudja végre Lysander nevét, de ez alkalommal sem járt sikerrel.
– Az, hogy mi a nevem, még mindig nem tartozik rád! – Lysander nem akart több szót Aaronra vesztegetni, helyette James felé fordult. – Kezdem én az őrködést!
– Nem, majd inkább én! – kiáltotta Mia. – Ti vezettetek a többet, szóval rajtam a sor!
– Szerintem is lehet Mia először! –James beleegyezése Miát és Lysandert is meglepte, de aztán rájöttek, hogy James egyszerűen már csak túl fáradt volt a vitához, szeme alatt sötét karikák ültek. – De három óránként cserélünk!
– Legyen, de én leszek a második! – Lysander elnyúlt a hálózsákjában és lehunyta a szemét, igaz, tudta jól, hogy az álom el fogja kerülni aznap éjjel. Mikor már James és Aaron szuszogása is egyenletessé vált felült. Mia egyből észrevette, és mosolyogva mellé kucorodott.
– Miért nem alszol? Még van két órád!
– Nem tudok.
– Ez mondjuk nyilvánvaló volt. Engem inkább a miért érdekelne.
Lysander nem válaszolt, helyette inkább ő tett fel egy kérdést a lánynak:
– Miért bízol meg Aaronben?
– Nem tudom. – Mia elmosolyodott, tekintete automatikusan az Aaront jelentő ruhakupac felé vándorolt.
– Beleszerettél? – Mia majdnem hangosan felkacagott, de még épp időben sikerült megállítania a saját hangját.
– Dehogy is! Ahhoz nem elég fél óra ismertség, hogy beleszeress valakibe!
– Akkor mi kell hozzá?
– Nem tudom, mert még soha nem voltam szerelmes! – Mia úgy mosolygott, mint egy neveletlen kisgyerek. – Miért kérdezel most ilyeneket? Csak nem szerelmes vagy?
– Nem! Csak nem értem, hogy tudsz így beszélni Aaronről, sőt még kedves is vagy vele.
– Lehet, hogy egy kicsit tetszik, de nem ez a lényeg. Ő is ember, és ha azt mondta elege van az Intézetből, akkor én meg akarom adni az esélyt, hogy megismerhesse a másik oldalt.
– És, ha hazudik? – Lysandernek az emberi érzelmek sokfélesége okozta mindig is a legnagyobb problémát.
– Akkor hazudik. Mindig benne van a pakliban! – Mia mosolyogva elterült a földön.
– Sose fogok eligazodni a gondolkodásodon!
– De legalább már próbálkozol! – Mia halkan felkuncogott. – Eddig beszélni se nagyon voltál hajlandó velem!
– Őrködök én, aludj te is! – Lysander kényelmesen elhelyezkedett, és elmerült a gondolataiban. Miát is hamar elnyomta az álom, így teljesen magára maradt a sötétben, a kusza gondolataival.
Másnap hajnalban James kipihenve ébredt, hogy aztán jól leteremtse Lysander amiért egész éjjel ő őrködött. A veszekedésük hangjára tért magához Mia és Aaron, mind a ketten értetlenül pislogtak csak, ahogy a kora reggeli vircsaftot hallgatták, ami elég egyoldalúnak bizonyult, James szidta Lysandert, aki csak hallgatott és várta, hogy vége legyen a panaszáradatnak.
Mikor James végre elhallgatott, gyorsan megreggeliztek, aztán nekiláttak eltüntetni a tábor nyomait. Összeszedték az összes cuccukat, lebontották a sátrat, és visszapakoltak mindent a kocsiba. Aaron az egész folyamatot egy fához kötözve nézte végig, bármennyire is ajánlkozott segíteni, James és Lysander ügyet sem vetettek rá, pedig Mia nagyon igyekezett, az oldalára állni és kiharcolni neki egy lehetőséget, a bizonyításra, de nem ért el semmi sikert.
Útra készen, feszült némaságban várakoztak, amíg meg nem hallották a távoli motorzúgást, és hamarosan fel is tűnt a láthatáron egy ismerős fekete terepjáró, a volánja mögött Theodore–ral, akinek szikrákat szórt a tekintete.
– Nem az Intézetben fogunk meghalni, hanem itt! – jegyezte meg Mia, ahogy a közeledőt figyelte. – Apukád ki fog nyírni minket!
– Ez nem igaz! – azért James is nyelt egy nagyot, ahogy a hóban is sebesen közeledő autót figyelte. – Te látod, ki van még vele?
– Nem, de remélem nem azok, akikre gondolok! – Mia hunyorgott, de csak homályos foltokat látott. Lysander viszont magabiztosan előre sétált pár métert, és a kocsira szegezte a tekintetét.
– Marcus, Gabriel és Alexander.
– Na ők fognak kinyírni minket. Mia felkészültél édesapádra?
– Nahát, már is megismerhetem a kedves papát? – Aaron beleszólása magára vonta egy pillanatra a hármas figyelmét, de csak Mia foglalkozott vele annyira, hogy válaszoljon is.
– Én a helyedben ennek egyáltalán nem örülnék. Apa eléggé… Eléggé egyéni nézetei vannak, szóval lehet, hogy nem éled túl a következő tíz percet!
<< Előző fejezet I Következő fejezet >>
[supsystic-social-sharing id=’2′]