Félhold története megérdemel egy ilyen „előszót”, ami rávilágít néhány nagyon fontos dologra a történettel kapcsolatban. Talán ha elolvassátok ezt a néhány sort ti is máshogy fogtok majd nézni az én szépséges Ezüst farkasomra, egy kicsit majd az én szememen keresztül látjátok.
A történet valamikor negyedikes korom körül kezdett el íródni (azaz 2010 tájékán) és 2015 július 16-án került nyilvánosságra az Epilógus. Ez cirka öt évet jelent, oda-vissza, ami nem kevés. Ez volt az első igazán nagy írói munkám, bár a folyamat nagyon nehézkes volt. Előfordult, hogy hónapokig (egyszer talán majdnem egy teljes évig) hozzá se tudtam nyúlni, annyira nem volt se ihletem, se ambícióm. Ugyanakkor félbehagyni se tudtam soha, ahhoz túlságosan szerettem. Persze volt, hogy vért izzadtam, mire egyes fejezetekben eljutottam a lap háromnegyedéhez (ez volt a minimum hossz egy résznél) de végül mindig elkészült egy újabb és egy újabb.
Ezek a fejezetek persze közel sem tökéletesek, biztos vagyok benne, hogy az elejében csak úgy nyüzsögnek a helyesírási és a szövegszerkesztési hibák egyaránt. Az előbbiket még csak-csak javítani szoktam újraolvasások alkalmával, de az utóbbiakhoz semmi pénzért nem nyúlnék. Mert azokat a 9 éves énem írta. A tőmondatokat, a gondolati logikátlanságokat, az elcsépelt szófordulatokat. A friss fejezetek pedig már a mostani énem munkái és így egy fantasztikus keretet adnak a történetnek. Egyszerűen jobb módot nem is találhattam volna arra, hogyan mutassam be azt a rengeteg változást ami az írói énemet alakította. Hogyan találtam rá a saját stílusomra, milyen volt az az időszak, amikor az aktuális hangulatom határozott meg egy fejezetet, hogyan találnak rám a szavak egyre könnyebben és így tovább. Félhold történetével együtt nőttem fel, ezért van az, hogy soha nem nyúltam bele, és soha nem is fogok újraírni benne semmit.
Lehet, hogy így élvezhetetlen (főleg az eleje) lehet, hogy legszívesebben az első sor után bezárnád a böngészőt. De az Ezüst farkas hozzám és a bloghoz tartozik, mindig biztos helye lesz itt és a szívemben is. Most pedig kedves Olvasó, ha még mindig érzel hozzá kedvet, ezekkel a sorokkal a fejedben vágj neki Félhold, Sebhelyes, Vihar, Démon és a Fehér köpenyes történetének. Kezdődjék a mese!
Criszi♥
[supsystic-social-sharing id=’2′]