Vonalak Epilógus – Köszönetnyilvánítás

Ez lesz életem első köszönetnyilvánítása, szóval előre is elnézést, ha kicsit bénácska lesz. Mondjuk a Vonalak rengeteg mindenben első élmény volt számomra nem csak ebben. Szóval szeretném is ezzel kezdeni. Most első alkalommal tapasztalhattam meg milyen olvasóknak írni, milyen a tudat és a felelősség, ami azzal jár, hogy vannak akik minden héten várják az újabb és újabb fejezeteket. Nekik szeretném legelőször megköszönni, a csodálatos olvasóimnak akik végig itt voltak velem, Lysanderrel és a többiekkel, és akikkel együtt tudtam ezt megélni. Rengeteg energiát tudtam belőlük/belőletek meríteni, szóval köszönöm.

Hatalmas köszönet illeti a rókacsaládomat, akiktől hatalmas támogatást kaptam. A rókahúgaimnak, Babunak és Kolnak, akik pozitív energiával, lelkesedéssel, és rengeteg biztató szóval mindig tudtak motiválni, akkor is amikor egy sort se tudtam írni. Külön köszönetet szeretnék mondani Nevrának, akinél jobb rókanővére nem lehetne egy csellengő rókakölyöknek sem, hiszen nem csak biztatott, de tanácsaival, kritikáival a helyes ösvényre is terelt. A történet rengeteg mindent köszönhet neki, amit most is még felsorolni is sok lenne, de nagyon hálás vagyok mindenért.

Szeretném megköszönni Pinetre3-nek a csodálatos fejlécképet, és a többi idióta utolsó pillanatos kérésemet is. Valamit a rengeteg inspirációt amit tőled kaptam, nagyon nagyon szépen köszönöm.

És végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Wondern3rd-nek, hogy végighallgatta az éjszakába nyúló filozofálgatásaimat a cselekményről, hogy hajnali kettőkor is olyan lelkesen olvasta az elküldött félkész oldalakat és, hogy képes volt az utolsó sorig kitartani mellettem. Valahogy mindig elérted, hogy folytassam, hogy ne adjam fel akkor se, amikor a pokolra kívántam az összes sort amit leírtam. Azt hiszem, nélküled nem tudtam volna végigcsinálni, örök hálám mindenért.

A Vonalak valami olyasmit adott nekem amire soha nem számítottam volna. Ennek a történetnek hála rengeteg új embert ismertem meg, csodálatos barátaim lettek, és egész más szemmel nézek a világra. Nem csak egy történet, annál már réges-rég sokkal többet jelent a számomra. Ablakot nyitott, amit már soha nem akarok bezárni. Lehet, hogy a történet most véget ért, de hiszek benne, hogy még sok minden vár ránk, együtt, és remélem Ti kedves olvasók is velünk tartotok, hogy megnézzük mit tartogat a jövő.

Ölel mindenkit: Criszi

Epilógus

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.