Szemek nélkül

Sziasztok!

Amióta befejeztem a Vonalak egy kicsit eltűntem nem tagadom, de a felszín alatt folyik a munka. Rengeteget tervezek, gondolkodok és lehetőségeket keresek, hogy mi legyen az új (vagy talán nem egészen új) irány, amerre haladni tudok tovább. Viszont addig sem szeretném magára hagyni a blogot, így mára hoztam újabb két száz szavas írást, illetve van egy kisebb bejelentésem is, valamit néhány szóban szeretném elmondani min dolgozok mostanában.

De haladjunk csak szép sorjában, íme a kis olvasnivalók, amivel mára készültem. A bejegyzés címe is hozzájuk kapcsolódik, szerintem könnyű kitalálni, hogy miért…


Reggel

A Nap reggelente mindig forróbban melegítette az arcom, ahogy beszökött az ablakon. Elég volt csak egy kicsit közelebb húzódnom és az arcom belefúrhattam a hajába. Puha volt, sokkal puhább, mint a selyem, amit az előző éjjel viselt. Az egész szobát az ő illata lengte körbe, a balzsamos, fűszeres illat, ami a mindennapokban a legváratlanabb pillanatokban jutott eszembe, most teljesen elöntötte a gondolataim. Még közelebb húzódtam hozzá, bár tudtam, hogy a kezeim szinte jegesek, muszáj volt köré fonnom őket. Hangosan felszuszogott, egy pillanatra eszembe jutott a fák között játszó szél hangja arról a napról, aztán belesimult az ölelésembe és aludt tovább.

Könyvek

Hallottam a nevetéseket, akkor is, ha ők azt hitték nem. Halk, gonosz kacajok, amik egyszerűen a nem értésből fakadtak. De azonnal elhallgattak amint a hideg kilincs halkan a helyére kattant mögöttem. Itt bent már senki nem nevet, a bent lévők tudják, amit én. Öreg, bőr bordázat az ujjbegyeim alatt, néhányban érezni a belenyomott betűket. Hallom a papír suhogását, új könyv lehet, még nem nehezítik el a lapokat a köztük lévő érzések. Tompa puffanás, a nehéz padlószőnyeg elnyeli a lépések zaját is. Találomra választok egy kötetet a polcról, érzem a díszes nyomatot a borítón, a lapok fáradtan peregnek az ujjaim között.


Most pedig nézzük a terveket… A következő időszakban szeretnék a lehető legjobban a tanulásra koncentrálni, mivel nyakam az érettségi. Emiatt egy ideig valószínűleg csak kisebb novellák fognak felkerülni, illetve elszórtan néhány Wolf&Rabbit – mától Entrópia – fejezet, de sajnos a heti rendszerességet nem tudom megígérni.
Az Entrópia mellett tervben van egy következő regény is, ami ezúttal kimozdít a komfort zónámból, sci-fi helyett egy romantikus, történelmi történettel készülök. (De egyenlőre ezzel nem hiszem, hogy a tervezési fázisnál nagyon messzebbre jutok még nyár előtt)
Novellák terén kóstolgatom a kelta mítoszokat, valamint szeretnék kicsit mélyebbre merülni a songfic műfaj világában is, de nem akarok beleesni a “sokat markol keveset fog” hibába. Valamint említettem már párszor elszórva itt és facebookon is, hogy nem tervezek teljesen elköszönni a Vonalaktól sem, de hogy miként fog ez visszaköszönni azt egyenlőre a fantáziátokra bízom.

A következő találkozásik jó böngészést, olvasgatást kívánok és ölelek mindenkit!
Criszi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.